A nyár vége
Mikor Kedves mondta, hogy van lehetőség még egy kicsit élvezni a nyarat nagyon boldog voltam. Bedolgozni magam harcolni a megérdemelt szebadságért kezdtem kicsit besokallni.
Most az egyszer tényleg pihenésre vágytam. Anyósék cégének van egy üdülője a Bükkben. Nem akartam elhinni. Gondoltam megint túrázni kell meg helyet mászni.... és nekem semmi másra nem volt szükségem csak pihenésre, kikapcsolódásra. Viszont úgy döntöttünk, ha már van ilyen lehetőség hár használjuk ki azokkal akiket szeretünk.
Kedvesnek van egy tündéri kollégája, akit teljes joggal illet a barát szó. És persze jön a pótlány, (unokahúgom) akit tényleg sajátunkként szeretünk. Bár már kis-nagy kamasz és pimasz, de tudjuk hogy az a fajta, akivel nem lesz az ég világon semmi zűr. Titkon néha arra vágyom, hogy legyen. Olyan nyugis hogy ahová leültetik ottmarad. Talán a trauma, amit a szülei válása vagy egyszerüen ilyen. Igy szerettjük.
Szóval elindul a kis csapat nagy útra. Barátot időközben felvesszük. Nevetünk. Kisautóba határozottan hátul szeretne ülni. Na most tudni kell, hogy Kisautó 3 ajtós, kis hely van benne, hisz azért Kisautó. A kis helyre kell a mindegy 190 centiét bepréselni. :)
Odaérünk anyósék még nyaralnak hisz övék volt az elsődleges jog, csak egy pár napról a kedvünkkért lemondtak. A hely pazar. Faház tetőtérrel, előtte nagy kiüls terasz, az udvaron medence, pinpong asztal hinta és egy másik faház aminek közös volt a használati joga a miénkkel.
Első megmozdulásom a 60 kg bőröndbe belerúgba leszakadt a nagylábújjam körme. Jellemző. Az első ilyettség és a bepisilési kényszertől eltekintve királyul éreztem magam. :) Csak itt a medence és vizipatkány léttemre nem mehetek vérző újjal bele. Gyalázat.
A táj... ájulás. Ahogy a több ezer hektárnyi erdő elkezd "énekelni". Futkározott a hideg a hátamon gyönyörűségemben. Míg élek nem felejtem el. Nem voltam hajlandó a pihenésen és a kaja megcsinálásán kívűl semmire az alatt a pár nap alatt.
Ping- pongoztunk, (mikor már lábra bírtam állni:)) tollasoztunk, az utolsó előtti nap még fürödtem is a medencébe úgy begyógyult a sebem. Gyermeknek angol nyelvű könyvet kellett venni még Pesten, mivel kéttannyelvűben tanul. Így ő nem sok vizet zavart. Kedves zúgolódott hogy menjünk valahová, mire én most az egyszer kiálltam magamért és tájékoztattam, hogy erőteljesen pihenni jöttem, és nem túrista-vezetőnek. Ott az autó ha menni akar, mehet.
Nem akart. Azért egyik nap lementünk Lillafüredre....:)
Hát így volt vége a mi nagy nyaralásunknak....
