Nyaralás
Kicsit ugrok a témában. Elhelyezkedtem, élvezem amit csinálok, bár az előző munkahelyem óta kissé írtózom a telefonálástól. Lehet ez a gát már bennem marad. Viszont nyaralni mentünk.
Pusztán belföld. Szó szerint.
Mivel anyagi javakban még nem dúskálunk alacsony költségvetésű szállást kerestünk. Az év elején még nem tudtuk lesz e munkám, milyen és hogyan, és mennyit keresek, igy jóval késöbb kezdtünk el szállás után nézegelődni, mint ahogy az kellett volna.
Ez a szállásainkon meg is látszott.
Az első megálló.
Anyámék! Pénteki nap még dolgoztunk, de már csütörtökön összepakoltunk, csak a tisztasági szerek maradtak. Reggel kis híján emiatt elkéstem a munkából. Munkatársak persze egész nap nem bírtak velem (be voltam zsongva), hisz megint láthatom egyik kedvenc, imádott városom. Hazamentünk vonattal, anyáékhoz, hogy elhozzuk Kisautót, amivel egyenesen irány a nyaralás. Baján meg akartam állni, hogy megmutassam a várost a páromnak, hisz Ő még nem járt ott, és szerintem szép a Duna part. Nem jött össze csak egy gyorséttermi kajára futotta az időnkből és már repültünk is tovább.
Szeged
Egyszer jártam ott egy "barát" miatt, úgy 4 éve. Tél volt a város szürke és még is gyögyörű, most elmentem hogy megnézzem a fényben. A barát már nincs meg és igazából talán soha nem is volt, csak a kaland vágy, a kimozduási kényszer minnél messzebb mindegy mi fog történni. Mindegy ez a múlt. A jelenben egy remek szerető pasival az oldalamon egy olcsó és rettentően mocskos és igénytelen kollégiumi szobában.
A város gyönyörű, sőt káprázatos, a szállás bár belvárosi, de borzadály. A szobában legalább tavaly nyár óta nem történt takarítás. Vastag megközelítőleg 3 cm-es fehér porréteg a szekrény tetején és a padlón. Mikor megláttam mondtam hogy ezt nem. Aztán párom meggyőzött, hogy úgy is csak aludni fogunk itt. Nagyrészt, nem a szobában leszünk. Mikor megláttam a fűrdőt sírni tudam volna. A kád eldugulva a víz nem folyik le, a padló mocskos és egy meghatározhatatlan színű felmosó tele hajjal. De a slussz poén, hogy csak a wc deszkát felhajtva lehet, ki és be közlekedni az ajtón, ugyan is az ajtón a kivágás csak és kizárólag így veszi fel a wc peremének vonalát. Az már csak ezek után nem is számított, hogy a zuhanyrózsa a szél minden irányába spiccelt, ezáltal az undormány felmosót természetesen használni kell és hideg víz ömlött belőle, bár teljesen kicsavartuk a melegvízes csapot.Hát ez van, ha az ember későn foglal szállást és persze olcsón szeretne megszállni. Szóval rémálom.
Olyan igazán jót nem ettem, viszont a Dóm gyönyörű volt belülről, a város tiszta, a fagyit az egekig tudnám marasztalni, az embrek nyugisak. Teljesen mindegy, hogy a sarki kis boltba mentünk-e vagy a nagy bevásárló központba mindig friss, illatos pékárut sikerült kifognunk. Nagyokat sétáltunk a város parkjaiban, újonnan és régebben létrehozott terein. Szép volt.
Ópusztaszerre kirándultunk. A belépő borsos, viszont minden pénzt megér. Szép volt a Feszty-körkép, 3-szor is körbe-karikáztuk, megnéztük az épületben lévő összes kiállítást. A betyáros tetszett a legjobban meg a városok. Megnéztük a Skanzent, a jurtákat, minden házba bementünk, megnéztük a gépkiállítást, fényképeztünk a szobroknál, vettünk képeslapot. Nagyon elfáradtunk és remekül éreztük magunkat.
Másnap más kihívás! Makó. Megmondom őszintén hagymát akartam venni. Tudatlan paraszt vagyok, mivel ilyenkor még nincs itt a szezonja, tavalyit meg bárhol kaphatok. De még egy eldugott kis piackát sem találtunk, ahol legalább tavalyit kaphattam volna. Mindegy! A héten a legfinomabb kaját ettem egy kis vendéglőben. Isteni leves volt, és menűben minimum hét féle másodikból lehetett választani. Nehéz volt dönteni és mindezt minimális összegért, úgy hogy hiába akartunk a pincérnek borravalót adni. A város kicsi inkább falura emlékeztet, és épp ez adja meg a varázsát. Sétáltunk csak körbenéztünk és a jó néhány napja szorongatott képeslapjainkat adtuk fel.
4 éjjelt töltöttünk Szegeden. Nem is akartunk igazából tovább menni, de várt minket a másik szállás. Cseverből vederbe?
folyt. köv.
