Fejlemények 2
Megint itt vagyok, bár tavaly augusztus óta ideje megint jelentkezni.
Azon gondolkodtam épp hogy régebben minden nap írtam valamit, aztán csak minden másnap aztán havi egyszer most meg szinte félévente.
Megint gáz van. Megint velem. Hát hogy is mondjam Nagyfalu nem hozta meg a várt sikereket. Az emberek közönyösek, érdektelenek a másikkal szemben, persze motiváltak és érdekeltek magukkal szemben. Ez tudom megint általánosítás, de a saját bőrömön mindenhol ezt tapasztalom, kivéve az azonos "bajban" lévő embereket.
Október 1- el elhelyzkedtem egy, a telefontársaságok követeléseit behajtó kis cégnél. Felvételi eljárás során az excelben kellett bravúrozni, ami persze a suli után semmiség volt. És world-ben kellett egy keveset gépelni. Nem tudtam vak írni, megtanultam. Elbeszélgetés annyiból állt, hogy elmondta hogy pénzügyi terület, hogy a cég mivel foglalkozik, plusz a teszt a gépnél. Ez volt valamikor szeptember közepe fele. Tovább keresgéltem mindenfelé adtam be pályázatot. Egy helyre még fel is vettek amit visszautasítottam, nem kapván egyértelmű tájékoztatást mit is kell igazából csinálni.
Mindegy október 1-én keztem a követelésbehajtó cégnél. Én mondom gyomor kell hozzá. Minden téren. Szóval egy 7 hónapos terhes nő mellé kerültem betanításra aki 2 hét után magamra hagyott. Nem is volt kb 1 hétig gondom. De átpateroltak egy másik csaj mellé, aki szerintem féltette az állását ezáltal a tudását is. Igaz kegyetlen sokat dolgozott. Szóval vibrált a feszültség szó szerint - szar volt a gépem és állandóan feltöltődtem.:) Na mindegy rá nyomta a munkára is a hangulatot. Szeretek emberekkel dolgozni, és élveztem is a telefonálgatós dolgot - ja ügyfélszolgálatosnak vettek fel- voltak szimpatikus, kedves sőt volt ügyfél, akit még szerettem is olyan kis aranyos volt. Nem könnyű, ha valaki tartozik, volt aki belátta hogy nem én vagyok a hibás sz Ő tartozásáért és tök normálisan kezelte a dolgokat. Azért volt egy két üvöltő ügyfél. Na ehhez mondom én hogy gyomor kell. Megvan kötve szabályok közé szorítva a kezed és húzd rá a sablont egy olyan ember életére, aki egyszerüen nem, nem akar fizetni, hanem nem tud. Nagyon szar érzés.
Végül is pörgős volt szerettem az emberekkel beszélni, alapjában véve jó volt ezt csinálni. Csak a légkör. A kollégák nem igazán fogadtak be (3 éve összeszokott társaságba nem egy leány álom beilleszkedni) egyedül ettem ebédkor, nem nagyon voltak kíváncsiak rám egy két kivételtől eltekintve nem igazán érdeklődtek a dolgaim irát. Szóban nem nagyon mutaták ki az egymás iránt érzett (munkahelyi kötödés) dolgokat. Inkább ajándékozgatták meg etették egymást csokival. Nem értettem. A főnöknő, aki a felvételin tök normálisan viselkedett 180 fokos fordulatot vett vagy csak nekem nem tűnt fel a felvételin hogy egy hangulat ember és néha kifejezetten pszichopata. Nem tűrte el hogy valaki más más véleményen legyen vele. Nem is lehetett megszólalni az illetőnek ha ő "megbeszélést" tartott. Csak elvárásai voltak dícsérni egyetlen szóval se lett volna hajlandó. Pedig egy ilyen helyen, ahol az emberekkel az emberek gondjaival találkozunk igenis kellene egy két jó szó a munkavállalónak. Igazából felvettem a pléhpofát és nem foglalkoztam senkivel. Sem a főnöknővel sem a mögöttem ülő libával. Próbáltam az ügyfelek elmesélt életét a nap végén az irodában hagyni, több kevesebb sikerrel. Volt amikor még éjfélkor is az ügyfelek felszólító leveleit hajtogattam otthon,vagy azt álmodtam hogy ügyféllel beszélgetek telefonon. Iszonyat mennyit dolgoztam. Az volt a hála hogy a gyes-ről visszajövő lány, aki nem mellesleg a cég könyvelőének lánya, a második gyereket anyagi gondokra hivatkozva nem vállalja be így visszajön dolgozni és nekem mennem kell. Erre a főnök hogy jólérezze magát még rátett egy lapáttal, hogy "nem voltam elég kedves az ügyfelekkel". HÁÁÁÁ
Ja amikor odakerültem mi volt az első mondat, azt se hidd azt ügyfélnek amit kérdez, mert HAZUDOZNAK.
Igen hazudoznak, próbálkoznak, na és, attól még emberek. És nem volt igaza a főnöknőnek. Mivel 2,5 hónapig voltam ott és mivel nem tudtam még minden szabályt nyilván valóan nem is tájékoztathattam fenemód magabiztosan az ügyfeleket és talán az egész csapatból még én nem engedtem meg magamnak azt a hangnemet, ahogy a kollágák néha kiosztottak egy két ügyfelet. Hozzá teszem volt amikor jogosan. Hát sajnálom nem tudok suttogva duruzsolva beszélni. Van az embernek egy alap hangja amin nem tud változtatni.
Na mindegy erről ennyit.
Megint munkát keresek. Már Isten tudja hány életrajzot kidolgoztam, beadtam, hozzá hány kisérőt megírtam még seni fel se hívott. Katasztrófa ez az év eleje. Ja hozzá teszem az év végét megspékeltük egy az ég tudja hogy kapott influenzával aminek következményeitől még most is szenvedünk. Úgy hogy a szilvesztert és az új évet lázasan ágyban töltve töltöttük.
