Hát egy kicsit elegem van...
Nem is kicsit ... nagyon. Utálom az egész rohadt életem. Nem, az embereket. Az egészet úgy ahogy van.
Olyan szinten csalódtam az emberekben, hogy az hihetetlen. A boltban rosszul ad vissza a pénztáros, a piacon a szép árú előre van téve, mikor kérsz belőle a hátuljáról, a régebbi rohadtal szolgál ki. Teleköpködi a markát a metrón aztán persze megkapaszkodik, hogy a taknya végigkenődik a kapaszkodón, a menzákon moslékot főznek... és még sorolhatnám. Már kimenni sincs kedvem az utcára nehogy valakivel is beszélni, találkozni kelljen. A tömegközlekedési eszközökre már rég csak nagyon muszájból szállok fel, és persze megpróbálok két ujjal kapaszkodni. Jobb volt amíg hideg volt, mert akkor legalább a mocsok ellen védett a kesztyű. Influenza szezon van és telekrehálják a buszokat, ahelyett, hogy elmenne orvoshoz és otthon szépen kifeküdné. Mióta az év végével betegek voltunk azóta egyfolytában kerülget minket valami nyavaja. Én speciel még mindig köhögök (utcán viszont zsebkendőt tartok a pofám elé és nem a markom). A párom a menzán rendszerint gyomorrontással jön haza. Hová fejlődik a világ????
Undorodom elegem van. Ki se mozdulnék itthonról, ha nem kéne minden nap a friss pékárúért menni. Mert hát persze hiába keresek állást még csak arra sem méltatják az embert, hogy egy "bocs, nem rád esett a választás" levelet küldjenek. Ami fórumon jelentkeztem ott persze vissza jeleztek voltam is. Csak az egyik helyen nem akaratak még annyi pénzre sem bejelenteni amit eddig kerestem a másik hely meg tömegközlekedéssel egyszerüen megközelíthetetlen, ugyan is a két buszmegálló között van és járda az nincs, csak nyakig érő mocsok és sár, és egy bódé amit irodának neveznek. Hát köszi ilyen helyen nem szeretnék dolgozni. A többi pályázatomra meg a fülük botját sem mozgatja senki. Az előadós csak aki felvilágosítást tartott az álláskeresésről azt mondta, mindenhová adjam be a jelentkezést ahol tetszik a hírdetés. De könyörgöm adminisztrációs munkára minden rohadt hirdetés egyforma. Próbáltam a szakmámba ... szoftverüzemeltetés ... elhelyezkedni. Direkt nem a meghírdetett, hanem csak a cég honlapján lévő állásajánlatra adtam be a pályázatot... szerinted? Nagy hatalmas kaka. Azt kell mondjam.
Dühöngök! Emberek, dolgozni akarok!!!!! Csak azért nem alkalmaztok, mert Magyarországon nem beszélek a magyaron kívűl még négy nyelvet?? Mi van veletek? Nem kérek sokat, direkt utánna néztem a jövedelmi helyzetnek, nem vagyok hülye, csináltam IQ tesztet, nem vagyok szociopata, csak nehezen barátkozok. Nem értem. Haza mennék. De oda is minek?? Mit csinálhatnék otthon?
Gondoltam tanulok! De egy fizetésből a rezsivel meg az albérlettel hiába keres jól a párom hónap végére elgatyásodunk, nem tudom fizetni a röpke 180-280 e Ft-os tanfolyami költséget. Még ha mondjuk támogatással állják a felét ... akkor sem. Munka kell, és olyan tanfolyam, amire hétvégén lehet járni. De most már eltökélten elszántam magam, ha sikerül elhelyezkednem iskolába is fogok járni. És nem érdekel hogy "visszaminősítem" magam, de szakmát fogok tanulni. Ha arra kerül a sor ne essek kétségbe és megéljek akár hogy is, ha kell fizikai kétkezű munkával.
Na aztán még valami ha már itt tartok. Barátosném írta, hogy így meg úgy vettek karácsonyra maguknak sz.gépet. Egyszer írt is. Csak hogy egy hónapja kb hogy válaszoltam is rá. Leszarja a fejem.
Ismeretség útján lehet munkát találni mondják az okosok. Ja én is tudom, de nekem itt nincsenek barátaim akik oly nagyon összetörnék magukat, hogy segítsenek munkát találni. Volt munkatársak közül nem tartom a kapcsolatot szinte senkivel. Az egyik helyen a volt főnök miatt, ki tudja mit adott be nekik amit vagy elhittek vagy nem, a másik helyen meg amiatt, hogy igazából nem is volt idő beilleszkedni. Na kitől kérjek segítséget???
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Elegem van!! Utálom már a sablonos hirdetéseket is olvasni, és épp utálok mindenkit.
Naiva | 14:34
Fejlemények 2
Megint itt vagyok, bár tavaly augusztus óta ideje megint jelentkezni.
Azon gondolkodtam épp hogy régebben minden nap írtam valamit, aztán csak minden másnap aztán havi egyszer most meg szinte félévente.
Megint gáz van. Megint velem. Hát hogy is mondjam Nagyfalu nem hozta meg a várt sikereket. Az emberek közönyösek, érdektelenek a másikkal szemben, persze motiváltak és érdekeltek magukkal szemben. Ez tudom megint általánosítás, de a saját bőrömön mindenhol ezt tapasztalom, kivéve az azonos "bajban" lévő embereket.
Október 1- el elhelyzkedtem egy, a telefontársaságok követeléseit behajtó kis cégnél. Felvételi eljárás során az excelben kellett bravúrozni, ami persze a suli után semmiség volt. És world-ben kellett egy keveset gépelni. Nem tudtam vak írni, megtanultam. Elbeszélgetés annyiból állt, hogy elmondta hogy pénzügyi terület, hogy a cég mivel foglalkozik, plusz a teszt a gépnél. Ez volt valamikor szeptember közepe fele. Tovább keresgéltem mindenfelé adtam be pályázatot. Egy helyre még fel is vettek amit visszautasítottam, nem kapván egyértelmű tájékoztatást mit is kell igazából csinálni.
Mindegy október 1-én keztem a követelésbehajtó cégnél. Én mondom gyomor kell hozzá. Minden téren. Szóval egy 7 hónapos terhes nő mellé kerültem betanításra aki 2 hét után magamra hagyott. Nem is volt kb 1 hétig gondom. De átpateroltak egy másik csaj mellé, aki szerintem féltette az állását ezáltal a tudását is. Igaz kegyetlen sokat dolgozott. Szóval vibrált a feszültség szó szerint - szar volt a gépem és állandóan feltöltődtem.:) Na mindegy rá nyomta a munkára is a hangulatot. Szeretek emberekkel dolgozni, és élveztem is a telefonálgatós dolgot - ja ügyfélszolgálatosnak vettek fel- voltak szimpatikus, kedves sőt volt ügyfél, akit még szerettem is olyan kis aranyos volt. Nem könnyű, ha valaki tartozik, volt aki belátta hogy nem én vagyok a hibás sz Ő tartozásáért és tök normálisan kezelte a dolgokat. Azért volt egy két üvöltő ügyfél. Na ehhez mondom én hogy gyomor kell. Megvan kötve szabályok közé szorítva a kezed és húzd rá a sablont egy olyan ember életére, aki egyszerüen nem, nem akar fizetni, hanem nem tud. Nagyon szar érzés.
Végül is pörgős volt szerettem az emberekkel beszélni, alapjában véve jó volt ezt csinálni. Csak a légkör. A kollégák nem igazán fogadtak be (3 éve összeszokott társaságba nem egy leány álom beilleszkedni) egyedül ettem ebédkor, nem nagyon voltak kíváncsiak rám egy két kivételtől eltekintve nem igazán érdeklődtek a dolgaim irát. Szóban nem nagyon mutaták ki az egymás iránt érzett (munkahelyi kötödés) dolgokat. Inkább ajándékozgatták meg etették egymást csokival. Nem értettem. A főnöknő, aki a felvételin tök normálisan viselkedett 180 fokos fordulatot vett vagy csak nekem nem tűnt fel a felvételin hogy egy hangulat ember és néha kifejezetten pszichopata. Nem tűrte el hogy valaki más más véleményen legyen vele. Nem is lehetett megszólalni az illetőnek ha ő "megbeszélést" tartott. Csak elvárásai voltak dícsérni egyetlen szóval se lett volna hajlandó. Pedig egy ilyen helyen, ahol az emberekkel az emberek gondjaival találkozunk igenis kellene egy két jó szó a munkavállalónak. Igazából felvettem a pléhpofát és nem foglalkoztam senkivel. Sem a főnöknővel sem a mögöttem ülő libával. Próbáltam az ügyfelek elmesélt életét a nap végén az irodában hagyni, több kevesebb sikerrel. Volt amikor még éjfélkor is az ügyfelek felszólító leveleit hajtogattam otthon,vagy azt álmodtam hogy ügyféllel beszélgetek telefonon. Iszonyat mennyit dolgoztam. Az volt a hála hogy a gyes-ről visszajövő lány, aki nem mellesleg a cég könyvelőének lánya, a második gyereket anyagi gondokra hivatkozva nem vállalja be így visszajön dolgozni és nekem mennem kell. Erre a főnök hogy jólérezze magát még rátett egy lapáttal, hogy "nem voltam elég kedves az ügyfelekkel". HÁÁÁÁ
Ja amikor odakerültem mi volt az első mondat, azt se hidd azt ügyfélnek amit kérdez, mert HAZUDOZNAK.
Igen hazudoznak, próbálkoznak, na és, attól még emberek. És nem volt igaza a főnöknőnek. Mivel 2,5 hónapig voltam ott és mivel nem tudtam még minden szabályt nyilván valóan nem is tájékoztathattam fenemód magabiztosan az ügyfeleket és talán az egész csapatból még én nem engedtem meg magamnak azt a hangnemet, ahogy a kollágák néha kiosztottak egy két ügyfelet. Hozzá teszem volt amikor jogosan. Hát sajnálom nem tudok suttogva duruzsolva beszélni. Van az embernek egy alap hangja amin nem tud változtatni.
Na mindegy erről ennyit.
Megint munkát keresek. Már Isten tudja hány életrajzot kidolgoztam, beadtam, hozzá hány kisérőt megírtam még seni fel se hívott. Katasztrófa ez az év eleje. Ja hozzá teszem az év végét megspékeltük egy az ég tudja hogy kapott influenzával aminek következményeitől még most is szenvedünk. Úgy hogy a szilvesztert és az új évet lázasan ágyban töltve töltöttük.
Naiva | 11:43
