2007. július 18., szerda
Na még ez is!!
Hát nem unatkozom mostanság!
Hétfői napon közölte az én drága jó főnököm -az Isten tartsa meg sokáig- hogy nem tart igényt a szolgálataimra!
És még elvárta volna hogy megsiratom!! Az utóbbi három hónap maga volt a pokol. Most már merek róla panaszkodni!
November közepe vége felé bekerültem egy éppen alakulgatóban, fejlődőfélben lévő céghez. Építőipar... na mondanom se kell!!
Az előző kislány távozását nem értettem miszerint pár hetes terhesen kategórikusan kijelentette: táppénzre megy!! Így kerültem én oda. Egy hétig bejárt a lány úgy hogy táppénzen volt de aztán tök egyedül maradtam a munkával... és a főnökkel.
Nagyon gáz volt. A pénztár nem volt rendesen kezelve, a jelenléti ívek rendesen leadva. Kellett vagy három hónap, hogy mindent a helyére rakjak. Egész addig nem volt szinte semmi!! Azt leszámítva hogy a főnököm az első perctől az előző lánykához hasonlítgatott, aki nem értett a dologhoz amit csinált velem szemben!
Egyszer talán még be is szóltam neki "hogy nem vagyok...(a lány neve). " Nem vette a milyen sértő, hogy lealacsonyítja a végzett munkámat.
Közben a páromnak menni kellett. Itt maradtam teljesen egyedül rengeteg feladattal. Életben maradni a másik felem nélkül, kijönni a lóvéból elintézni az itthoni ügyeket és persze lehúzni néha nem hogy nyolc de kilenc órákat melóhelyen!
Úgy kezdett elszaladni velem a ló. Éreztem, hogy nem lesz jó vége! A főnököm ráadásul emberszámba se vett. Néha úgy kaffogott fogvégről valamit oda, és elvárta hogy fél szavakból is kitaláljam a gondolatait és el tudjam dönteni mit is akar.
Aztán jött hogy minden szarba belekötött, abba is, amit egész addig úgy kellett csinálni, aztán kereste a hibákat a munkámban!
Hát persze aki keres az talál! De én szerintem csak az nem tud hibázni aki nem dolgozik!
Olyan feledékeny volt hogy az hihetetlen, aztán meg letagadta, hogy mit mondott. Felhívott telefonon lediktált megrendelőt aztán másnap a szőnyegszélére küldött, mert dátum szerinti pénteki nap helyett dátum szerinti csütörtök szót írtam és letagadta hogy azt a méretet adta volna meg amit beírtam a megrendelőbe. Szóval voltak furcsa dolgai!!
Az utóbbi két hónap másból se állt ki csak kerülgettük egymást. Embert így utálni nem utáltam még!! Olyan görénykedései voltak, hogy az már szép!! Na meg ne feljedjük, hogy miután engem elszabadságolt már másnap kezdett a másik lány úgy, hogy a felvételiztetés.... nem tudom hogy volt e vagy csak valami kis rokon, vagy ismerős lányt ültetett be, nem tudom én nem találkoztam vele. Csak a kollégám mondta miután hétfőn utánnam jött.
Hát szóval király az élet!
Tegnap beadtam négy pályázatot ebből három visszahívott, kettőnél ma voltam.
Nem tudom nem merjek nyilatkozni az ügyben. Az egyikben tetszene, amit csinálni kell, mert változatos, nem monoton, fiatalok és csapatöszhang van érezhetően. Viszont olyan nyomorék feladatot adtak excelbe, hogy még értelmezni sem lehetett hogy mit akarnak, nem hogy megcsinálni! Nem vagyok egy hülye gyerek, és annyi táblázatot, annyi adattal amit az első meló helyemencsináltam szerintem kevesen tudják! Láthatóan az elöttem lévő felvételiztetett csaj is igen csak szenvedett vele.
Szerintem nem vesznek fel!! Sajnos!
A másik egy ügyvédi iroda volt. Jól hangzik, jó helyen van. De rohadt hosszú a munkaidő. Lesz még egy behívás. Majd akkor jobban kifaggatom a hölgyet, aki foglalkozni fog velem. Erről még nem mondok le, bár a páromnak mikor mondtam morgott érte, hogy hülye a munkaidő beosztás!!!
A harmadik pedig a szívemhez mindig is közeli munkalehetőség! Szakközép suliba. Csak itt meg a lóvé gyér, de legalább biztos!!
A negyediket sérelmezem, hogy még csak visszajelzést se küld!! Az egy nyelviskola lett volna!!
Hát egyenlőre negatív a mérleg, de bizakodok! Viszont készülődnöm is kéne. Holnap nagy feladatok várnak rám. Pl. Viszontlátni az én drága jó volt főnököm, hogy a papírjaimat átadja, becsoagolni a bőröndöm, és az ügyvédi irodából is egy visszajelzést várok mikor kell a gyakorlati vizitre mennem!
Nem lehetek szerencsétlen! valami csak összejön. Bár a nagy álmom szerintem soha nem fog megvalósulni!! A francba!!
Szeretnék egy saját kifőzdét saját készítésű házikoszttal! Külön cukrászati és péksütödével!Befognám az egész nagy családot! Anyám, leendő anyósom, idősebbik bátyám sütit, pékárut sütnének, én meg kis pici éttermi résszel ellátot kifőzdét csinálnám. Esetleg, házhoz is szállítanánk ha már beindúlna a dolog!!
Na mára ennyi!!
Holnap egy újabb kihívás!!:)
Naiva | 19:13
2007. július 13., péntek
foly3.....
A Kedves!!
Tudom mi választottuk, és döntöttük el közös erővel, hogy Ő külföldre megy kényszerből most egy rövid időre. Igen ám csakhogy akkor még nem voltunk tisztában azzal hogy ez milyen rohadt nehéz is. Fizikailag szellemileg, testileg és mindenhogyan KI VAGYOK KÉSZÜLVE.
Olyan érzés ez kb mint mikor a levágott farkú kutya kergeti a farkát amit soha nem ér el, hiába viszket!!! Úgy érzem hogy az egész rohadt életem egy zsákutca!!
A Főnök!
A munkám jó csak a főnököm még csak ember számba se vesz! Így aztán mivel nem szeretek vele dolgozni sorban hibázom a munkámban is! Ez persze adja alá a lovat! Még jobban cseszeget, baszogat, ordibál és bunkó tahó beszólásokat intéz felém, ami álltal legszívesebben leordítanám a fejét, de most valahogy úgy érzem nem jött el az ideje. Valami vérmesebb bosszút keres asszem a tudatalattim.
Álmodom éjszaka, néha vele is. Azt, hogy valahol autóbalesetet szenved és otthagyja a fogát. Én meg röhögök a markomba. És mivel nem vagyok egy hajszálnyit se ilyen reggelre szakad rólam a víz, és kialvatlanúl megyek a következő és a következő gyomorszorító nap elébe.
Egyszerűen fellélegzem mikor elhagyja az irodát és órákig sőt fél napokig nem jön vissza, viszont ha bent van még csak hozzá szólni is undorodom!! Én esküszöm a nem létezőre, hogy embert így még nem utáltam soha. Remélem a Jó Isten a végső elszámoláskor jó segberúgja a gonoszságaiért a szemétkedéséért. Gyanítom az előttem lévő lány valami hasonló miatt ment el az 5. terhességi táppénzre. Nem bírta egyszerűen elviselni szerintem.
Valami hasonló az én tervem is! Ha alkalmam adódik azonnal lelépek tőle!
Mára ennyire futotta!!!
Naiva | 19:16
folyt 2......
Anyám továbbra is rinyál, hogy hiányzok neki...
Ő is nekem de attól még hogy bőg(nék) nem változik meg semmi!
Naiva | 19:14
folyt......
Növérem válása....
Nem tartozik igazán senkire, két ember belső viszonya. Engem és aszem a családom minden további tagját megviselte a bejelentés a náluk tartott össz pereputtyot összefoglaló, nagy, a lányoknak tartott szülinapi összeröffenés után.... miszerint .... elválunk.
Tök jó! 7,5 év együtt járás után egy 14 és egy 7 éves gyerek és 15 évi házasság után..... elválnak azok, akik az utolsó utáni pillanatig csókolóznak, ölelkeznek, és látszólag minden ok.
Ez normális, vagy csak én vagyok hülye??? Nem tudom ép ésszel felfogni. Gusztustalan volt.
A nővérem összeszűri a levet a kollégájával, annak felesége tájékoztatja a sógorom. Beadják az ügyvédhez a papírokat mire közlik a családdal, hogy kössz ennyi volt és vége. "Megegyeztünk", mondják!
Aztán a válás előtt egy vagy két hónappal a sógorom is a nővérem volt évfolyamtársát nyalábolja fel maga mellé, és kiviszi a nőt a saját két gyönyörű gyerekeihez a nyaralóba, holott még el sincs válva és egy fedél alatt lakik, papír szrint még a feleségével....
Na most kérdem én mit érez az a 14 éves lány gyerek majdhogynem felnőtt aki látja az apját csókolózva ölelkezve egy másik nővel aki nem az anyja és még nincs kimondva a válás???
Tönkre megy.
De az anyja se egy hülye fírma!!!
Halál szerelmes. Nem lát nem hall csak megy a saját feje után a boldogságát keresve a boldogtalanságba amit még nem lát be. Nős férfit szeret halálosan, 3 gyerekkel!!! Beterhelve anyámék házát hatalmas kölcsönnel a hátában! Ezt nevezem én életcélnak!
De hát az vesse rá az utolsó követ, aki hasonló hülyeséget nem tett az életében.
Még is csak a nővérem. És bár én imádom a sógorom, soha semmi bajom nem volt és nem lesz vele, sajnálom a két gyereket mérhetetlenül.
Az anyja palijával a nagylány még nem szembesült, de meg fogja viselni abban biztos vagyok.
Elváltak végre. Már csak az ügyvédet kell megsürgetni hogy intézkedjen minél előbb költözzenek el, mert időközben az ölelkezéses dolog vádaskodóssá ment át és ebbe a két gyereknek valahogy nem kéne még jobban belefolynia, na és persze kezdődik a suli is.... Új kihívásokkal. Az új nő gyereke azonos korú a nagy lánnyal. Mind kiderült egy osztályba kerülnek! Így kerek a gyerek számára az élet.
Mivel egyívásuak vagyunk a nagylánnyal mind külsőleg mind asszem belsőleg is tudom mit érez. Végig csináltam egy párszor anyámék balhéit az ide oda költözéseket, a veszekedéseket. Biztos vagyok benne hogy az események feldolgozásában szüksége lesz orvosi segítségre. Túl sok ez egy nyárra egy nagykamasznak!! Amúgy is a hormonjai miatt most még zavarosabb minden!!! Féltem Őt mert okos ügyes nagylány, megállná a helyét csak támogatásra lesz, lenne szüksége amit asszem az utóbbi és eljövendő időben nem fog megkapni, sajnos szerintem senkitől!!!!
Naiva | 18:48
hogyan...
Bírom ezt! Új bejegyzés. Hát rám aztán tényleg igaz. Néha.... nagyon néha jövök. Még azon is gondolkodnom kell mi a jelszavam! Egyszerű a képlet: nincs időm és hülye vagyok. Pedig nagy szükségem lenne, arra, hogy kiírjam magamból ami van. Csak gyűlik és csak egyre jobban utálom.
Már megint nem tudom hol kéne kezdenem. Amikor ide jövök, akkor vagy nagyon üres a fejem és szinte rá nem érő időmet ütöm el, vagy rohadtúl televan az elmúlt évek gyötrelmeitől a jelen szarságig.
Elnézést nem találtam rá jobb szót.
Szóval az előző évtől kezdve körülöttem minen hanyatlik. Én is. Sodor az ár. Év végén a magzatunk elvesztése, új helyre költözésem, régi munkám ott hagyása, új keresése, beilleszkedés, anyám sírásai és nővérem válása hosszú a sor és kimeríthetetlen...
Elfelejtek néha mosolyogni. A családom szép lassan széthullik. Az imádott páromtól -akaratunk ellenére- (de valahogy) úgy érzem távolodunk. Nem látom nem érinthetem .... lopott percek.
Mit csinálok? Mire gondolok? Hogyan élek? Kivel beszélek?
Egyeszerű kérdések mégis most nem könnyű ezekre még saját magamnak se felelni. Azon kapom néha magam, hogy furcsa dolgokat művelek. Nem tudom ez dac vagy csak az idegösszeroppanás jelei. De vajon tudja e magárol az illető, hogy idegösszeroppanást készül épp kapni. Úgy értem tudatánál van e az ember annak, hogy valami nem normális dolog van vele? Nem tudom. Hogy ép eszű vagyok e?? Családom szerint nem nagyon. Pedig csak próbálok valahogy túlélni, csakhogy ezt nem látják!
Most kedvem van írni, úgy hogy ez egy hosszú történet lesz.
Szóval hol is kezdjem??
Eltellik lassan egy év, hogy megtudtam az első gyermekemet várom... aztán .... a műtét az orvos hozzá állása, a családi fogadtatás. Nagyon úgy nézett ki ez a dolog, hogy ennek a gyereknek senki nem igazán örül. Őszintén bevallom én se. Féltem ennyi. És tudom, hogy nem vagyok egyedül. Minden anya vagy annak készülő nő átéli ezt: Mit kell csinálnom??
Tanácstalan voltam, épp a munkám készültem otthagyni, hogy Kedvessel összeköltözzem. Már fölmondtam mikor kiderült. Itt nincs ott meg már nincs munkám. Albérletbe gyereket szülni 37 nm-re??? Beszartam belegondolni. Mi lesz így velünk??Aztán kezdtem feloldódni, hogy lesz, ami lesz. Van elég gyerek a családba, míg pici nem lesznek gondok. Csak ha nagyobb lesz és divatolni kezd, és kialakulni a saját egyénisége. Aztán még is gyötört a kétség, hogy nem költözöm és megpróbálom magam visszamagyarázni a főnökömnél. Úgy is táppénzre megyek majd és hogy odahozhatja miattam a feleségét, úgy is a picivel otthon leszek....Nem! Nem, mert a felesége is közalkalmazotti munkakörből jönne át és hát, ha helyettesnek veszi fel azt csak ideiglenes szerződéssel teheti meg én meg már úgy is felmondtam mit akartok!! Persze ... a felesége elesett volna a 25 éves jubilleumi jutalomtól, ha nem áthejezéssel kerül át.
Szemét dolgok ezek.
Kibuktam. Kétségbe estem. Féltem. Mindenki így érzett volna. Egy éve próbálkoztunk távkapcsolatból, hétvégi szerelemből összehozni a babát.
Nem sok sikerrel. A baba eldöntötte a kérdést. Nem akart így világra jönni. Elfogadtam, megértettem. Csak az orvos közönyét nem, aki elöszőr kéthetenként rendelt be majd hetenkét, míg nem nem engedett hazajönni. Aztán mint aki jól végezte dolgát műtét utáni más nap kidobott a kórházból mindenféle megvizsgálás nélkül. Tudom hogy kötelező, mert mellettem volt egy kis hölgy aki egészségügyi dolgozó volt és ő is épp az orvosát várta, hogy vizsgálat után hazaengedje. Altatás nélküli műtéttel nem megfelelő kitágulással.... szóval megszenvedtem, megfizettem a félelmeimért... És még tartotta volna a markát!! És ha belegondolok, hogy a nővérm javasolta a dokit....
Regényt írhatnék.... folyt köv a következőkben.....
Naiva | 18:10
