Újra itt vagyok!
Volt idő, hogy kiírtam volna, de képtelen voltam. Gondoltam az életem ezen része lezárult, nyitok egy újjat. Új életet ...új blogot!
Ott számítottam el magam, hogy nem változnak meg attól a dolgaim, mert valahol máshol írom ki azt ami van. Amit nem osztok meg mással, vagy ha igen, hát nem úgy sül el...
Mindegy tudja mindenki miről beszélek!
Történt egy két dolog. Kellett, hogy csillapodjon. Erre mondják ... az élet fáj!!
Hát, nekem nagyon fáj. És tudom vannak sorstársaim, de ez engem egyáltalán nem vígasztalnak!
2006. szeptember 26-án írtam utoljára. De a dolog előtte kezdődött. 26-án a cérna elszakadt és nem bírtam tovább.
Babát vártam.... de Ő nem engem, nem minket, nem ezt az éppen alakulóban lévő szeretni való két tagú családot választotta, amit Kedves és Én alkotunk!
29-én megműtöttek. Nem altatásban, aminek szörnyűségeit a mai napig nem tudtam feldolgozni! Nem tudok erről beszélni.
Október 10-én elköltöztem, a városból, amit imádok, elhagytam a szülőket, testvégeket, akiket szeretek, és elkeztem egy fajta másik "vegetációt"!!
A sajátom! Kis két személyes csapatot alkotva felköltöztem Nagyfaluba Kedveshez. Az első hónap kritikus volt. Azt hittem megfolytjuk egymást. Aztán összecsiszoltódtunk. Szó szerint.
Összekötött minket a fájdalom a gyász, a szerelem és a szeretet egy velegye. Együtt nem tudtuk feldolgozni! Együtt laktunk és jól megvoltunk de mindkettőnket lekellett, hogy kösse valami.
Én munkát kerestem, néha éjfélig a számító gépet bújva, hírdetéseket feladva, interjúkra járva. Kedves a ketyeréjibe fektette energiáit. Terveket gyártott, készített és valósított meg néha éjszakákig dolgozott. Számítógépezett, vagy a kollégáival, barátjával ment egy héten egyszer sörözni.
Nehéz volt mindkettőnknek.
Átvészeltük!
Most már tudunk megint a jövő felé nézni!
Találtam munkát nem kellett hozzá még egy hónap se. Szakmailag jó előre lépés lett volna, csak utazásba a napi két óra volt tarthatatlan. A szerződés megkötése elött megmondtam a főnöknek, ne számítson rám, mert nekem ez így nagyon messze van! Tél volt, délután már sötét és a metrón, meg villamoson tölteni a fél életem míg haza érek minimálbérért nem érte meg.
Most azt mondom jó helyen vagyok. Induló cég. Szakmailag visszalépés ugyan, tanulni nem volt pénzünk beíratkozni, pedig kinéztem a tanfolyamot.
Közel van, az albihoz és viszonylag nem zsigerelnek ki. Vannak problémáim de valahogy leperegnek a velem történtek után a dolgok rólam. Nem érdekel.
Végzem a munkám, úgy alakítom, ahogy nekem jó. Néha lehet normálisan a főnökkel is beszélni, ha épp olyan hangulata van!! Szóval egész jó!!
Kedves közben munkahelyet váltott, és épp Németországban sínylődik. Hiányzik és Én is neki. Van még 4 hét, mire először hazaengedik. Augusztus közepéig lesz kint. Ezaltatt 3 szor engedik haza 6 hetes turnusban.
Kemény időszak ez nekem. Intézem az Ő itthoni ügyeit, a saját dolgaim, a bevásárláson át a takarításig mindent. Minden rám maradt. mígy itthon volt mindenben segített, most nem tud!
Hát így áll az élet most velem!
