Nehéz döntés
Sokáig filozofáltunk mennyire szar is a helyzet amibe Kedves volt az előző munkahelyen. Soha nem kapta meg a szerződés szerinti kialkudott bért, a három havi prémiumokat, a projektek után... és még sorolhatná az ember.
Miért nem fordultunk bíróságra??
Egyszerű a válasz.
Nem akartunk évekig pereskedni egy nagy cég ellen egymagunk.
A másik kérdés ami felmerülhet, miért várt kedves eddig a lépéssel. Nem úgy álltunk soha, hogy azt érezzük na itt a pillanat. Mivel kitűnő szakember nem is volt kérdéses, hogy azonnal bárhová felvennék.
Így is történt! Az első elhatározás, és pályázatbeadás után azonnal eldőlt a sorsa.
Újabb nagy cég újabb nagy csapdákkal, de több lóvé és a szakmáját gyakorolhatja. Talán egyszer eljutunk arra a pontra, hogy azt csinálja mindkettőnk, amit szeretne. Bár erre azt hiszem szüleimet, nagyszüleimet, Ő szüleit elnézve, kevéske esély van!
Szóval a nehéz döntés: Egy-két szarrágó "vezér nyaló" miatt (akik mellesleg ott vágnak alád, ahol csak egy tűfelynyi résrt találnak rajtad) otthagyni egy jó kis csapatot. Előről kezdeni, és ráadásul külföldön betanulni fél évig.
Irónikus!
Én felköltözöm, hogy vele legyek, mire elhelyeszkedem és beilleszkedem, Ő elmegy, és nekem nincs most meg az a lehetőségem (képzettlenségem, és anyagi okok révén) hogy utánna menjek.
Bűntudata volt. Mondta, mutatta. Egy hétig Ő sírt mielőtt elment, én a csomagolás alatt kezdtem kikészülni, és mire felszállt a gépe, nem voltam észnél.
Fizikailag fájt az első hét. Mindha ketté szakítottak volna. Üres ágyban aludni, üres lakásban ébredni, üres lakásba hazaérni.
Hiányzik a hangja, a mozdulatai, a mondatai, az illata, a jelenléte. Ő maga.
Az ahogy hozzám bújik, átölel, bohóckodik velem. Az amikor nyűgös és morgós és az amikor bújós kiscica.
Minden!
Hiányzik a biztonságérzet amit sugároz!
Naiva | 12:19
Újra itt vagyok!
Volt idő, hogy kiírtam volna, de képtelen voltam. Gondoltam az életem ezen része lezárult, nyitok egy újjat. Új életet ...új blogot!
Ott számítottam el magam, hogy nem változnak meg attól a dolgaim, mert valahol máshol írom ki azt ami van. Amit nem osztok meg mással, vagy ha igen, hát nem úgy sül el...
Mindegy tudja mindenki miről beszélek!
Történt egy két dolog. Kellett, hogy csillapodjon. Erre mondják ... az élet fáj!!
Hát, nekem nagyon fáj. És tudom vannak sorstársaim, de ez engem egyáltalán nem vígasztalnak!
2006. szeptember 26-án írtam utoljára. De a dolog előtte kezdődött. 26-án a cérna elszakadt és nem bírtam tovább.
Babát vártam.... de Ő nem engem, nem minket, nem ezt az éppen alakulóban lévő szeretni való két tagú családot választotta, amit Kedves és Én alkotunk!
29-én megműtöttek. Nem altatásban, aminek szörnyűségeit a mai napig nem tudtam feldolgozni! Nem tudok erről beszélni.
Október 10-én elköltöztem, a városból, amit imádok, elhagytam a szülőket, testvégeket, akiket szeretek, és elkeztem egy fajta másik "vegetációt"!!
A sajátom! Kis két személyes csapatot alkotva felköltöztem Nagyfaluba Kedveshez. Az első hónap kritikus volt. Azt hittem megfolytjuk egymást. Aztán összecsiszoltódtunk. Szó szerint.
Összekötött minket a fájdalom a gyász, a szerelem és a szeretet egy velegye. Együtt nem tudtuk feldolgozni! Együtt laktunk és jól megvoltunk de mindkettőnket lekellett, hogy kösse valami.
Én munkát kerestem, néha éjfélig a számító gépet bújva, hírdetéseket feladva, interjúkra járva. Kedves a ketyeréjibe fektette energiáit. Terveket gyártott, készített és valósított meg néha éjszakákig dolgozott. Számítógépezett, vagy a kollégáival, barátjával ment egy héten egyszer sörözni.
Nehéz volt mindkettőnknek.
Átvészeltük!
Most már tudunk megint a jövő felé nézni!
Találtam munkát nem kellett hozzá még egy hónap se. Szakmailag jó előre lépés lett volna, csak utazásba a napi két óra volt tarthatatlan. A szerződés megkötése elött megmondtam a főnöknek, ne számítson rám, mert nekem ez így nagyon messze van! Tél volt, délután már sötét és a metrón, meg villamoson tölteni a fél életem míg haza érek minimálbérért nem érte meg.
Most azt mondom jó helyen vagyok. Induló cég. Szakmailag visszalépés ugyan, tanulni nem volt pénzünk beíratkozni, pedig kinéztem a tanfolyamot.
Közel van, az albihoz és viszonylag nem zsigerelnek ki. Vannak problémáim de valahogy leperegnek a velem történtek után a dolgok rólam. Nem érdekel.
Végzem a munkám, úgy alakítom, ahogy nekem jó. Néha lehet normálisan a főnökkel is beszélni, ha épp olyan hangulata van!! Szóval egész jó!!
Kedves közben munkahelyet váltott, és épp Németországban sínylődik. Hiányzik és Én is neki. Van még 4 hét, mire először hazaengedik. Augusztus közepéig lesz kint. Ezaltatt 3 szor engedik haza 6 hetes turnusban.
Kemény időszak ez nekem. Intézem az Ő itthoni ügyeit, a saját dolgaim, a bevásárláson át a takarításig mindent. Minden rám maradt. mígy itthon volt mindenben segített, most nem tud!
Hát így áll az élet most velem!
Naiva | 13:08
