Az élet mostanság
Hali!
Itt vagyok! A nyaralás rövid volt és fárasztó, sőt kimerítő. De rádöbbentett valamire. Teljesen kikészültem az előtte történt események és dolgok és mindenféle miatt. Oly annyira, hogy elfelejtettem milyen az... leereszteni és élvezni a semmit tevést, a zacskós levest a mű kaját a vizet, a napot.
Pedig mindezt (a zacskós leves kivételével) nagyon nagyon szeretem.
most nagy elhatározásra jutottunk.
Kedves és én összeköltözünk. Nagy"faluban".
Már bejelentettem melóhelyen is és kész az új önéletrajzom, már csak a kísérő levelet kel összeeszkábálni.
Úgy hogy a sok esemény az utobbi években ahoz vezettek, hogy egyszerüen undorodom már az egészből. Az itt lévő emberekből, a melóból, a helyből.
Szóval új élet. Félek, de felvagyok készülve és fel vagyok vértezve, hogy ezernyi kört futva kialakítsam új életemet.
Persze azért nem lettem szívtelen. Igen hiányozni fognak a mindennapokból vagy a mindennapok tudatából, hogy van még hová hazajönni ha gáz van, hogy beteg a Nene és öregek az ősök.
Szeretem mindannyiukat. Olyanoknak amilyenek, csakhogy száguldva a 30 felé tényleg az érzem el kell kezdenem az önnáló életet a háttér és támasztékok segítsége nélkül is meg kell tanulnom milyen egy saját házat egy saját életet egy saját otthont kialakítva élni.
Sokan már rég megtanulják a koleszban távol mindenkitől milyen az önnálónak lenni. Én bár rég óta a saját kenyeremet eszem még sem tudom milyen az biztos háttér nélkül. Persze ez sem teljesen igaz. Mindig ott leszek (remélem) és ha még sem vagyunk 4-en testvérek. Ezek a kapcsok elszakíthatatlanok.
Kíváncsi vagyok mennyire fog nekem menni egyedül, illetve a férfival akit imádok, idegen környezetben magunkra utalva, úgy hogy nincs segítség.
Szerintem rohadt nehéz lesz. Még annál is nehezebb. De most ezt kell tennem hogy kipróbáljam magam.
Szeretem és számítok rájuk, bár tudom - hisz még fel sem fogták - nekik is nagyon nehéz lesz.
A héten felmondtam. Okt 1-el meg már nem leszek itt. Most épp állás után nézegelődök. Reménykedem hogy könnyebb lesz mint itt egy kisvárosban.
Lehet hogy hosszú idő után bár, de ez az utolsó levelem.
