Csak úgy
Rég óta nem írtam. Pedig sokszor vagyok úgy hogy valami szépet látok valami jó történik velem és csak úgy leírnám, hogy később, ha visszaolvasok emlékezek ezekre a percekre hátha az elkövetkező csak rosszabb lesz, vagy a jövő nem kecsegtet sok szép emlékkel. Nem tudhatom.
De persze ilyen pillanatokban soha nem vagyok gép közelben, vagy ha igen nem olyan gép előtt ülök, amiről mernék írni. Még mindig nem szeretném ha bárki tudná, hogy néha ugyan, de irogálok magamnak, magamról.
És a másik ok amiért nem írtam, hogy két napra eltűntem vagyis szabira küldtek, holott tudtam millió dolgom van. Persze a pihi után következő napokban meg megszakadtam, hogy behozzam azt, amivel elmaradtam, így nem került rá sor, hogy jegyzeteljem a szép perceket.
Ezek a percek persze idő közben háttérbe szorultak és sok más hatás miatt feledésbe merültek.
Nagy faluban voltam. Négy napig meg még egy kicsit. Szóval az előző hét szerdán este utaztam. Nem volt valami jó. Kedves dolgozott, én meg főztem mostam takarítottam, aztán vezetni ment aztán szombaton férfi buli címen borozni Egerbe. Hát szóval nem egy felemelő élmény volt egyedül.
Vettem bérletet és bátyónak rohangáltam bazi nagy hűtőtáska után, meg gazdaságos áruházban vásároltam, hogy csináljak valami főtt kaját Kedvesnek. Az egyetlen nap, amikor végre minden külső tényezőtől mentesen kettesben töltöttük, sétálni indultunk (mert hogy strandra mentünk volna, csak nem volt már értelme befizetni a jegyet ugyanis késői ébredés miatt és korai vonatom indulása miatt szűkös időkorlátok közé szorultunk.) erre neki állt szakadni az eső. Hát ennyit erről.
...és akkor hazaértem...
Nene be volt sózva. Teljesen. Bár a helyében én kétszer úgy be lettem volna. Másnap ment; be kellett feküdnie a kórházba műtét előkészítésre.
Kedden megműtötték. Hát nem úgy jöttek össze a dolgok. A vérnyomása leesett a vér oxigénje szintén a műtét közben, úgy hogy most még mindig az intenzíven van. Megilyedtünk.
Két napja rohangálok a melóhelyem, ahol millió dolgom van, a lakás, ahol a nyüves macskát etetem és aludni járok, és a kórház között.
Nem tudom elmondani mit érzek, mert annyira ki vagyok merülve, hogy néha azt veszem észre... csak bambulok ki a fejemből. Főtt kaját már vagy két napja nem ettem... nem bírok. És persze a háztartás minden gondja az én vállamat nyomja. Betegápolás, munka a munkahelyen és háztartás. E mellett nem nagyon marad idő enni is, bár ez egyáltalán nem látszik rajtam. Esküszöm a levegőtől is hízok. De most pillanatnyilag ez se érdekel.
Pénteken jön Kedves Vasárnap meg Másik Nene, úgy hogy valami kaja félét is össze kéne ütnöm de pillanatnyilag fogalmam sincs hogy mit és hogyan és főleg mikor. Mosnom kéne, kitakarítani, főzni és beteget látogatni. És persze a családom is szintén megilyedt Nene állapota miatt igy senkit nem érdekel hogy élek e egyáltalán. Csak utasítgatnak hogy ezt meg azt és így meg úgy. EWgyszerüen unom. Persze ha valamit elfelejtek, úgy le vagyok cseszve mind ha embert őltem volna.
Elegem van! Tegnap már úgy le...am anyámat. Ha még egyszer ilyen hangnemben mer velem beszélni esküszöm beutaltatom a pszichiátriára, mert nem normális. Egyszerüen nincs észnél! Mint aki nem is normális. Jó, én megértem, a húga meg minden, de látja jól van, miért kell hisztériás rohamot levágni, ha valamit nem úgy csinálunk vagy nem úgy sül el ahogy ő épp azt elgondolta.
Az anyám és nagyon szeretem és nagyon sokat köszönhetek neki, de az utóbbi időben már nem bírok vele egy levegőt se szívni, mert annyira kiakaszt, hogy érzem tönkre megyek, ha végig nézem ahogy szellemileg tönkre teszi saját magát. Szabályosan hisztériás!! És én nagyon unom már, hogy rajtam tölti ki! Tegnap úgy kiakasztott a szemébe vágtam, hogy nem normális!
Na hát ennyit az elmúlt időről. Ez egy rossz időszak.
De azt mondja a mondás minden rossz időszak után jön egy jobb. És én tudom is mikor fog ez eljönni. Jövő hónap elején.
Ja jövő hónap elejétől két esetleg három hétre is elhúzok (azaz nem leszek gép közelben sem.) de remélem addíg még tudok írni, hogy minden ok!
